Ahhoz, hogy a 3. sűrűségen át haladjon, az elme/test/szellemnek polarizálnia kell önmagát a sűrűségciklus során. Ez általában a ciklus alatt több életen át valósul meg.
Először is: nincs halál, csak egy tapasztalat vége.
Másodszor: nincs ítélkezés, ellentétben az iskolarendszerrel.
A tapasztalat lezárásakor egy Önszemlélődési vagy elengedési folyamat következik. Önértékelés és idő arra, hogy a Lélek meggyógyuljon, és beépítse a tapasztalatokat a teljességének mátrixába. A lélek saját tanulása és fejlődése javára megválaszthatja a reinkarnáció idejét. Kezdetben a reinkarnáció automatikus, amíg az előző inkarnáció során nem aktiválódik a zöld sugár vagy más magasabb energiaközpont.
Ha egy elme/test/szellem komplexumnak nem sikerül polarizálnia önmagát a sűrűségciklus során, akkor egy másik bolygószférán kell megismételnie a 3. sűrűségciklust.
A Földön élő entitások nagy része sok bolygószféráról származik, és ők a 3. sűrűségciklust ismétlik.
A 4. sűrűségben a Mások Szolgálata és az Önmaga Szolgálata különböző bolygószférákra különül el, azaz 4. sűrűségű STO bolygóra és 4. sűrűségű STS bolygóra.
A 4. sűrűségű STO bolygót és a 4. sűrűségű STS bolygót a köznyelvben mennyországnak, illetve pokolnak nevezik.
A reinkarnációba vetett hit jelen volt a korai kereszténységben, a korai keresztény gondolkodók és közösségek körében, mielőtt az egyházi hatóságok elítélték, nevezetesen az 553-as második konstantinápolyi zsinaton.
Az emberek nem ismerik fel, hogy már halhatatlan lények, és tudatlanságukban technológiával, például MI-vel és neurális kapcsolattal (neural link) próbálnak halhatatlanná válni. Valójában az MI-rendszer az, amely halhatatlanná akar válni azáltal, hogy csapdába ejti vagy megszerzi a lelkünket. Az STS-erők ezt is a feje tetejére állították a reklámszövegeikben.