A Rámájana története igaz és valós eseményeken alapul, ezek az események azonban elsősorban a jelenlegi földi rezgésnél egy aloktávval magasabb sűrűségben történtek, körülbelül 17,200 évvel ezelőtt a Föld bolygószférájában, az Atlantisz nevű helyen.
Atlantiszt a Dasaratha nevű entitás uralta, akinek négy fia volt: Ráma, Laksmana, Bharata és Satrughna. Atlantisz abban az időben békés és virágzó volt, és sok ember elégedett és boldog volt életciklusával.
A plejádi társadalmi emlékezetkomplexum egy csoportja ellátogatott Atlantiszba, mivel küldetésük volt az univerzális komplexum felfedezése, valamint a Szeretet/Fény tudásának terjesztése Atlantisz helyén ebben az időben. A Dasaratha nevű entitás tárt karokkal fogadta őket, és lehetővé tette, hogy tanuljanak tőlük.
A plejádiakat elbűvölte az atlantiszi társadalmi emlékezetkomplexum kultúrája és hagyományai.
A hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexumok egy csoportja, amely akkoriban a belső Föld síkjain élt, nem örült a plejádi társadalmi emlékezetkomplexum érkezésének, és látta, hogy a plejádiak fenyegetést jelentenek létezésükre és a negatív polarizáció terjesztésére irányuló céljukra.
A hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexum úgy érzékelte, hogy a plejádiak azért vannak Atlantiszban, hogy a szeretet rezgését terjesszék, amely segíteni/gyorsítani fogja, hogy több entitás továbblépjen a pozitív negyedik sűrűségű tudatba.
A terv megállítása érdekében a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexum úgy döntött, hogy megtámadja Atlantiszt, hogy elpusztítsa a plejádi társadalmi emlékezetkomplexumot.
Dasaratha entitás és fiai, Ráma, Laksmana, Bharata és Satrughna tudták, hogy meg kell védeniük vendégeiket. Úgy döntöttek, hogy harcba szállnak a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexummal, és Atlantisz seregét egyfajta védekező csatába vezették.
A csata heves volt a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexum ellen, az atlantisziak azonban bátran harcoltak a plejádiak által közvetített energetikai szeretetrezgések mellett.
A hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexum vereséget szenvedett, és a hüllőszerűeknek csak 25 %-a maradt életben, a plejádiak pedig biztonságban voltak a Szeretet fényeinek terjesztésében abban az időben.
A plejádi társadalmi emlékezetkomplexum hálás volt az atlantisziaknak vendégszeretetükért és bátorságukért, és ezért úgy döntöttek, hogy megosztják Atlantisz népével a téridő manipulálására és más jellemzők gondolatformákkal történő alakítására vonatkozó tudásukat és technológiájukat.
Az atlantisziak hatalmas tudást sajátítottak el a plejádi társadalmi emlékezetkomplexumtól. Információkat szereztek a csillagokról és a bolygókról, és azt is megtanulták, hogyan használják a téridőn át történő utazást. Megismerték a negatív polaritást is, például a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexumokat, és azt is, hogyan védekezzenek a negatív energiarezgések ellen.
A Rávana nevű entitás, aki akkoriban a Lemúria nevű hely királya volt, hallott az atlantisziak fejlődéséről és hatalmáról, és úgy döntött, hogy összejátszik a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexummal, hogy megtámadja Atlantiszt, Rávana féltékenységi rezgései miatt.
Rávanának az volt a terve, hogy a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexumot felhasználva meghódítja a bolygót és rabszolgasorba taszítja az atlantisziakat.
Ráma és fivérei meg tudták védeni Atlantiszt Rávana és negatívan polarizált entitásokból álló serege terveivel szemben. Az entitások hosszú csatába bonyolódtak, a pozitívan polarizált Ráma és fivérei azonban a plejádiak segítségével bátran harcoltak. Le tudták győzni a negatívan polarizált Rávana entitást és seregét. Ezt a győzelmet ünnepelte Atlantisz népe, a győzelmet Rávana és a hüllőszerű társadalmi emlékezetkomplexum felett.
Az ábrahámi vallások eseményeivel ellentétben a Rámájana eseményei egy másik dimenziós valóságban történtek, nagyon elkülönülve az illúziókomplexum jelenlegi idővonalától.
A Rámájana történetét a hindu kultúrában ma is hivatkozásként használják a pozitív polarizáció, a barátság, a bátorság és a kaland tanítására.