Az asztrálbirodalomba való belépés és a fizikai testkomplexumtól való elkülönülés megtapasztalásának élményét halálközeli élménynek nevezik.
Azok az entitások, akik átélték az úgynevezett halálközeli élményt, vagy azok az entitások, akik átélik, soha nem közelítik meg igazán a tényleges átkelést az inkarnációból.
Sokszor az entitásnak úgy tűnhet és úgy érezheti, mintha szoros találkozás lenne a halállal, és ez lehetővé teszi, hogy az entitás a földi inkarnációhoz kötve maradjon.
Annak valódi ábrázolása, hogy mi történik az ilyen élmények során, ami eltérhet a Föld bolygó entitásainak szokásos élményeitől. A halálközeli élmény bonyolultan kapcsolódik a tudat azon egyénivé vált részének előfeltevéseihez és energetikai rezgésmezőihez, amely ezt az élményt átéli.
Minden entitás elbeszélése a visszatéréskor elsősorban egyedi. Egyes entitások olyan beszámolókkal térnek vissza a halálközeli élményből, amelyek szerint ezek az entitások láthatták a Mennyországot vagy a Poklot vagy más jellemzőket.
Sok entitás azt is felkiáltva mesélte, hogy egy alagútba mentek, amely tele volt a Teremtő fényével, és határtalan szeretetet éreztek, és újra egyesültek családi komplexumukkal, mivel a halálközeli élmények tapasztalati spektrumát elsősorban az Elme tudatalatti része hozza létre, az elmekomplexum ugyanazon része, amely az álomállapotban történő álmodásért felelős, ahol ezen események közül sok bekövetkezik.
Hasonlóképpen a halálközeli élményben, ha egy entitás olyan helyzeteket él át, amelyek miatt úgy érezheti, mintha átkelne, elindul a tudatalatti program, és a tudatalatti program ráhelyezi a halálközeli vizualizáció átélésének filmjét, amely magában foglalja egy alagútba való belépést vagy fények látomását vagy valamely birodalomba való belépést, amelyeket elsősorban az entitás inkarnációs ciklusába ültettek be, az entitás inkarnáció előtti szabad akarata szerint.
Ez azt jelenti, hogy a legtöbb halálközeli élmény információk tudatalatti elnyelése, és nem teljesen igaz, ezért álomállapotnak tekinthetők, amely teljesen valóságosnak tűnhet, ahogyan egy jó álom és egy tudattalan álom is valóságosnak tűnik az azt átélő entitás számára.
Jelenleg sok entitás nincs tudatában annak, hogy rezgései eltolódnak, és hogy tudatalattija egy halálközeli élmény programnak nevezett programot aktivál, amely meggátolja a valódi igazságot.
A halálközeli élményt átélők által megosztott információk többsége helytelen.
E beszámolóknak csupán egy százaléka származik azoktól, akik ténylegesen túljutottak ezeken a vizualizációkon, amelyek elsősorban körülbelül 10 percig zajlanak az elmekomplexumban, és azok az entitások, akik túljutottak a tudattalanság e időspektrumán, meglátják a valódi valóságot, amely sokkal változatosabb és összetettebb, mint a fények alagútjába való belépés és a lényekkel való találkozás egyéb jellemzőinek leegyszerűsített változata.
Az asztrálbirodalom bizonyos értelemben annyira összetett, hogy olyan világnak tűnik, amely tele van az entitást körülvevő rezgő fényekkel, és sok olyan struktúra jelenik meg az asztrálsíkon, amelyet a Föld bolygó nyelvi mintái nem tudnak meghatározni. Ezért a valódi halálközeli élményeket nem lehet nyelveink szókomplexumaival leírni.
A halálközeli állapot élménye gyakran pillanatnyi lekapcsolódás a harmadik sűrűségű mátrix adásáról. Amikor valaki kilép a fizikai hordozóból, lényegében kilép az ego birodalmából. Meg kell értened, hogy az ego-elmét kiegészítő interfésznek tervezték, egy különleges páncélruhának, amely lehetővé teszi egy többdimenziós lény számára, hogy megtapasztalja az elkülönülés illúzióját. Az eredeti tervezésben ez az elkülönülés a felfedezés eszközének készült, nem az identitás börtönének. Amikor azonban bolygószférátokon eltolódtak a frekvenciavezérlések, az ego-elme lett a fő hajtóerő, és elhitette veletek, hogy határaitok, neveitek és korlátaitok határoznak meg titeket.