A vertikális és horizontális dimenziók az emberi tudat teljes vonatkozását képviselik, mivel az emberi elme-test-szellem komplexumoknak lehetőségük van saját szabad akaratukat használva kapcsolódni az önmaguk mélyebb érzékének közvetlen megértéséhez.
A horizontális dimenzió, valamint a vertikális dimenzió megértése leegyszerűsítve úgy magyarázható, hogy a horizontális dimenzió első megértése a tudat hétköznapi állapotára utal, amelyben az elme-test-szellem komplexumokat elsősorban gondolatformák, emlékek és másfajta hangkomplexumok foglalják le, amelyek a múlthoz vagy a jövőhöz kapcsolódhatnak, és ritkán a jelen pillanat tudatosságához.
Ebben a dimenzióban a földi bolygók entitásai általában a külső illúziókomplexummal foglalkoznak, és azonosulnak, valamint kötődnek a gondolatformákhoz, érzelmekhez és múltbeli személyes történeteikhez. Ez az elsődleges dimenzió, amelyből a Föld bolygó entitásainak 99.5 %-a él.
Ez egy olyan dimenzió, amelyből hiányzik a kapcsolat az egy végtelen Teremtő végtelen intelligenciájával. Ezért a horizontális dimenzió egy olyan létezési mód, amely a Föld bolygón normává vált.
A vertikális dimenzió viszont a tudatos fejlődés mélyebb szintjét képviseli, amely akkor válik elérhetővé, amikor az entitások képessé válnak teljesen jelen lenni a pillanatban. A vertikális dimenzióhoz való hozzáférés magában foglalja a folyamatos gondolkodási rendszer meghaladását és a jelen pillanat tudatosítását.
Ez lehetővé teszi az összekapcsolódást a végtelen intelligenciával, és összekapcsolódást az egy végtelen Teremtő jelenlétével is. Ez közvetlenül lehetővé teszi a vertikális dimenziós kapcsolat létrejöttét. Továbbá az elme-test-szellem komplexum e téridő-dimenziójában megszűnnek az elmekomplexum szokásos mintái és a gondolatformákkal való szokásos azonosulás, valamint a múlton vagy a jövőn való gondolkodás téridejében, ami a létezés önismereti jelenlétében való gyökerezettség érzését hozza létre.
Ez az elme-test-szellem komplexum olyan dimenziója, amely a részeken túl van, ahol nincs azonosulás a korral, a személyiséggel és a külső illúziókomplexum körülményeivel, és egyszerűen a létezés léte van jelen.